BrokenChord

(1 Korintus 13) 

Kezdő főiskolás koromban csodálkoztam az egyik végző lelkész  növendéken, aki azt mondta, hogy ő a négy év legnagyobb dolgának azt tartja, hogy megmaradta a hite.

Ez a dal közös emlék a koleszből, együtt sírtunk és nevettünk az életdolgai felett pár négyzet méteren. Egyszer véletlenül majdnem felgyújtottuk az egész épületet. Az én egyik  hülye ötletem volt csak. Tüzet raktam az asztalon, bűvölten néztük, és etettük a lángokat. Aztán valaki berohant, hogy kívülről látni a tüzet! Pár vödör víz és maradt egy tudatlan nevelőtanár, kopár kolesz szoba, lelketlen rendszabályok, holt betűk, elméletek, kíméletlen zh-k és uv-k sorozata.


Sajnos a kotta a sok sok költözés alatt valahol elmaradt. Elindultam tehát, hogy megkeressem az akkordokat. Minden amit elveszítettem abban segít, hogy ráébredjek én is újra és újra, van ami örök, ha minden elfogyott, mert valós Forrásra lelt, kitart. 


Esténként ezt a dalt éneklem még ma is a lányaimmal, ha valami nem kerek. Esténként olykor gyertyát gyújtok az asztalon hogy, ne csak nézzük, de lássunk is valamit.

...a három között azt ami a legfontosabb.