remény

Ryokwan: ABLAK

Kifosztva áll szegény lakom.
De a rabló a holdsugárt
meghagyta itt, az ablakon.

Mi az amit el tudnak venni tőlem és számít? A vagyon? Hírnév? Méltóság, vagy Önbecsülés?

Ezeket el vehetik, a hitem belül van, az én vagyok.

A személyes Istenre nyitok ablakot, ahogy a Holdat látom, kieltlen, néma égi test. Azonban ha a Nap rámosolyog akkor világítani kezd. Mit lehet elvenni a Holdtól, amit nem úgy kapott? A kihűlt krátereit? Mi benne a gyönyörű? 

Nekem attól szép, hogy a legsötétebb éjszakán a holnapról, fényről , melegről tanuskodik.
A Nap fénye kelti életre sötét hasadékait.

2016.02.03.-án találkoztam ezzel a verssel, és azóta szeretem ,mert megértettem azt, hogy Ki nyitott ablakot nekem ! Beleszerettem és azóta a Holdat nézem amikor csak lehet, mert ahogy az a Napból, én pedig Belőle táplálkozok, megemlékezem Őróla és tudom, hogy bármi történjék, élni fogok.

Az értelem és az érzelem egymás ellen harcol, marad a hit. A hit pedig abból táplálkozik, ha megértjük azt, hogy ami látható, a láthatatlanból állt elő. Akkor ez ellentmondásnak tűnik, pedig van egymásfajta értelem, csak nem földi, hanem mennyei. Van egy Név, akiben ott van minden sokféleképpen hívták már, én úgy foglalom össze. HASHEM.
Amikor megszületett úgy hívták JÉZUS, az angyalok úgy írták le IMMÁNUEL, aztán sokféleképpen bemutatkozott, de a legérdekesebb felfedezés az volt, hogy amikor reggel a tükörbe nézek az Ő érintésének nyomát az arcomon viselem.
Innentől ha kimegyek az utcára már mindig emlékezni fogok, bármilyen elgyötört is, az Ő tekintetével embertársaim szemében mindig találkozni fogok.