2017. július 20., csütörtök

éheztem és ennem adtatok





Reggel a piacról hazafelé:
- Anya éhes vagyok. - Mert ugye nem reggeliztél? (Ahogy kimondtam rájöttem, nem ez a helyes irány...) - Maradt 40 Ft apróm, kérsz kiflit...? 1. Pékség: Elfogyott a kifli, keretünk a többi termékre kicsi. 2. Pékség: Elfogyott a kifli. Van kilós pogácsa. - Jónapot, egy darab pogácsát kérek! Érdekes volt látni az eladó arcát, amint a gyufáskatulya méretű egyszem pogit a kesztyűs kezével papírzacskóban a mérlegre teszi. - 48... azaz 50 Ft. - Hát nekünk erre nincs pénzünk...viszlát' köszönöm. Te jó ég, menjünk innét... ! - Anya, itt minden olyan drága... - .... nem drága, nekünk van kevés pénzünk... 3. Pékség: Elfogyott a kifli. Van kilós pogácsa... u.a. az a szakszerű eljárás. - ... azaz 50 Ft. Valahol a küszöb szintjén éreztem magam amikor elhagytuk az üzletet. - Anya nincs kártyád...? - Itt csak kp.-val lehet fizetni... Kérsz gyümölcsöt? Egy szem valamire talán elég lesz a 40 Ft. Zöldséges standnál három láda barackot őriz egy csoport kissebbségi. - Tessék! Mennyit adhatok?! - Örültek meg nekünk hétfő reggeli vevőhiányos időszokban. Ahogy a barackok méretét elnéztem, a sikerem biztos tudatában közöltem leereszkedően: - Csak egyet kérek, a gyerek éhes. - Johi melyiket szeretnéd? Johi a mérlegre tette a gyümölcsöt. A pénztárcámért nyúlva, egészen gazdagnak éreztem magam. A nő a mérlegen áthajolt, kedves mosollyal nyújtotta át a gyümölcsöt: - Fogyaszd egészséggel! Elnémultam, és egy köszönömöt tudtam kinyögni, és fura mód én kaptam valamit, a mosoly melege belém költözött. A gondolataim megszégyenítettek, az érzések összekeveredtek. Ez a kettő együtt belül sok volt, jó volt Johinak vallani: - Ez a nő foghíjas derűje még is felemelt, pedig a külsejét nézve, az volt az első észreévtelem, te jó ég, milyen gusztustalan, ápolatlan a fogsora. Este Johi így emlékezett: - Nagyon érdekes, hogy az akinek sok van nem ad, és az aki maga is rászorult az könyörült meg... - Talán a boltos azért nem tudott segítni, mert alkalmazott... - véltem én - Miért nem kértetek egy fél pogi? - kérdezte Peter... - Mi törént? - kérdezte Bius érdeklődve ... és Johi elmondta azt amit átélt, aztán azt is mi és ki jut eszébe róla a Bibliából. Apró gesztus csupán. Tapasztalt, átélt, tanult.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése