2016. december 22., csütörtök

If you had knowledge of what God gives freely


Ha ismernéd az Isten ajándékát



Anna Geddes baby ill. Google: poverty, war, disabled,violence...

"És a világosság a sötétségben fénylik.... az Íge testté lett és lakozott mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes volt kegyelemmel és igazsággal...


The sinner is a child of the Evil One; for the Evil One has been a sinner from the first. And the Son of God was seen on earth so that he might put an end to the works of the Evil One...


Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa...

I John 3.

The Spirit of the Sovereign Lord is on me, because the LORD has anointed me to preach good news to the poor. He has sent me to bind up the brokenhearted, to proclaim freedom for the captives and release from darkness for the prisoners, proclaim teh yera of the LORD' favor and the day of vengenace of our God, to comfort all who mourn and provide for thoes who grieve in Zion -


Isaiah 61.







Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat.  Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét..."



2016. november 14., hétfő

Tanít a gyermek

Fogalmam sincs hova való ez a téma, mert MI rólunk szól.

Gréta Koncert előadása után hazafelé beszélgettünk az egyik dalról. Japánul szólt, érdekes énekeltek görög és héber dalt is, de valamiért csak ennek a szövegét magyarította le a kórus vezető.

Egy szerelmes dal, ami egy kapcsolatról szól. A fiú adott a lánynak egy piros rózsát, és attól a lány olyan szép lett, mint a nap.Aztán adott a fiú a lánynak egy fehér rózsát, attól még szebb lett. Olyan gyönyörű lett a lány, mint a Hold.

Miért szebb a Hold, mint a Nap?  - értetlenkedtem magamban, hiszen az minőségi romlás.

A kocsiban feltettema kérdésemet a lányoknak.

- Azért, mert a Hold fényét lehet nézni bármeddig, de a Naptól megvakulsz. - válaszolta Bius

Valóban. A Hold a Nap fényét hordja és bármeddig csodálhatjuk, és a legsötétebb éjszakán a leggyönyörűbb. Sokszor kérjük imában, hogy legyen vége a sötétségnek, de valamiért a válaszul egy gyertya gyúlik fent, a Hold.

Sokáig gondolkodtam mit is jelent ma "kereszténynek" vagy "tanítványnak lenni? Most már tudom, mint a Hold fenségesen hordozni a mennyeit. Ezt jelenti, nincs önálló fénye, dicsősége az éltemnek, de a Naptól kapott fénnyel tudok a legsötétebb helyen is világítani.

2016. november 13., vasárnap

2016. október 20., csütörtök

Alternativa II.

 ... kiégetés után

A mi lámpásunk nem rothad el. 



A lámpás minden követelményével rendelkezik a két rekemű, már
csak egy jó fotós kellene :-)





2016. október 14., péntek

Alternatíva I



Eredeti Haloween lámpás nem tök, hanem tarló répa volt. Története a régi időkre nyúlik vissza, és keveredik a különböző népek alvilág kultuszaival. Gyakran készült agyag ból, nyilván tartósabb.

Akit érdekel több nyelven is utána olvashat, van róla elég sok információ.


National Museum of Ireland


Persze mi is minden évben találkozunk ezzel a számunkra idegen kultúrával, a gyerekeim természetes viszolygását megalapoztam tudományos érvekkel, közösen utána néztünk, miről szól is a dolog.

Idén ősszel a vigyorgó tök újra próbára tett, az agyagos műhelyben találkoztunk vele.

- Sziasztok, ma töklámpást készítünk, gyertek, csináljatok ti is, a szülők nem segíthetnek! - köszöntött minket a műhely vezető. A váratlan meglepetés, mint annyiszor, most is elnémított.

- Anya, mi is csináljunk töklámpást!

 Meghallva gyerekeim lelkesedését: "Miért kellett ide jönnünk?" gondolatot felküldtem egy fohásszal Őhozzá.

Legszívesebben sarkon fordultam volna, de már késő volt, a lányok nagyon szeretnek agyagozni. Mit tehettem, gyorsan kiszámoltam a legnagyobb közös osztót és az a FÉNY!

-  Miért nem csinálsz valami másik fajta mécsest? - dobtam be egy új ötletet.  - A mécses lényege, hogy a sötétben tartja a gyertyát és világít.Tudod miről szól a Halloween? - próbálkoztam szerény eszköztárammal menteni a menthetőt.
- Igen.
- Szerinted ezek itt hogy nézek ki? - kérdeztem anyai aggódásom legnagyobb türelmével kedvesen, és nagyon halkan, ne hogy a műhelyben megsértsek bárkit is. - Most bocs, szerinted szépek?
- Háááát, csúnya.
-  Azért az egy napért érdemes összekoszolni a kezed? Elmegy az egész délutánod, még az égetést is meg kell várni, újra kiautózni, miért nem találsz ki valamit amit máskor is használhatsz?Akarsz te otthon ilyet nézegetni?

Mivel rám úgy sem volt szükség, felkerestem egy ékszerkészítő műhelyt,  pár perc múlva odaszaladt hozzám a válasz:
- Én is csinálok egy töklámpást, mint a többiek! Majd kedvesre csinálom. Vigyázol a táskámra addig?
- Természetesen. - újabb fohászt küldtem boldogan távozó gyerekem után.

Kis idő múlva, minden kedvességem összeszedve - elhatározva hogy bármit is látok a szám csukva marad - bekukkantottam a műhelybe. Nem értettem hogy történt, de a mi tökünk valahogy érdekesre alakult.



Bianka "tök lámpása" a kis kukaccal kiégetésre vár.


 




Johi is befejezte a művét, miután kicsit modellkedett. :-) Köszönöm a türelmét.

Példánkon más is felbuzdulva ihletet kapott: - Csináljunk körtét, vagy narancsot!
 Jöttek az újabb ötletek, a keramikus feladta:
- Ne már gyerekek ez egy tökfesztivál, de bánom is én, mindenki azt csinál amit akar.


2016. június 13., hétfő

Vihar zóna



Pár hete a közelgő VAKÁCIÓra való tekintettel hazafelé tartva beiktattunk egy kis potya Balatonozást, gondolván az éhségünket is csillapíthatjuk valamelyik büfénél. Mivel belekalkuláltuk az időnkbe, hogy türelempróbáló panic room-á alakították át a Triatlon szervezői a sétányt, egyfajta adottságként kezeltük a kordonokból  épült rögtönzött labirintusokat. A rekkenő hőségben futókat csodálva, azonban magunknak szurkolva, kutattuk  kitartótan a kijutási pontokat.
Bízva abban, hogy nagyobb halláskárosodás nélkül egyszer végre elhagyjuk az embertömeget.
Végül feladtuk,  és olyan történt, ami 15 év alatt szinte alig, Péter leszólított egy idegent, hogy merre van a kijárat a part felé. A hangfal-erdőben a kommunikáció egyfajta pantomimes előadássá nemesült, de végül megnyertük a megérdemelt szabadságunkat. A gyerekeknek  közben felhívtam a figyelmét, hogy a versenyzőknek ingyen Cola jár! 




Megérte kitartani, rengeteg boldogság várt ránk ezután, egy  óriási hattyú félszeg óvatoskodásunk ellenére igyekezett kapcsolatot létesíteni velünk. Ő a nasit látta nálunk, mi pedig a bulvársajtóból elkapott rémtörténetekkel alátámasztva a hiányos etológiai és ornitológiai ismereteinkkel mérlegeltük mennyire vagyunk felelőtlenek. 


Végül is arra jutottunk, hogy  a hattyú nehezen rágja el a kürtős kalácsot. Legalább is ez a példány.
.


Mikor borult be az ég, nem tudom, békés falatozásunk közben egyszer csak észrevettük, hogy csepereg az eső, közelebb húzódtunk egymáshoz a billegő ponyva alá. Magam részéről örültem, hogy végre kikapcsolták az erősítőket, a part békésen lenyugodott,  az üvöltő rágógumi zenét az eső lágy, pihentető kopogása  váltotta fel. Nyugodt derűvel szakértettük a felhőket lentről, negyed órát adtunk neki, vidáman konstatáltuk, milyen izgalmas lett a délután, mindjárt eláll, és majd megkeressük az autót. 




A felhő egyszer csak leszállt közénk  egyre inkább összebújtunk ahogy a hideg szél elől ami kitartóan hordta ránk a vizet, fejünk felett a ponyváról szintén eső csepegett. Irigyen figyeltük a vadkacsákat ahogyan élvezettel birtokba veszik a megüresedett tavat.
 Abban is megállapodtunk, ha a vízbe csapna a mennykő, majd gyorsan kifogjuk a szépen megsült kacsát vagy halat, mi ez okból maradtunk kissé távolabb.

Egy valamit megállapítottunk családilag, akár "tanulságként is".




Ott dideregtünk egymás karjaiban, de a mosolyom minden körülmény ellenére állandó, így legalább a gyerekek is tudják, hogy milyen jól szórakozunk. Gyönyörű villámokat láttunk, a fényképező gépem meg sehol! Jobb híján maradt a telefon.


Amikor kissé alábbhagyott kértem Pétert és a gyerekeket várjunk még egy picit, hiszen mindjárt eláll, akkor induljunk majd, mert így tönkre megy a kalapom. Azonban a hattyúk után a kacsák is kijöttek a partra, mintha sejtenének valamit, az égi basszus egyre gyakrabban szólalt meg és az eső is fürgébb ritmusra kopogtatta felettünk a tenyérnyinek tűnő ingatag ponyvatetőt,  a kedves hölgy lehúzta a büfé rolóit és egy kamasz a földről nevetve felkapva reklámtáblát a  feje fölé emelve futva elsietett vele. 
- Ne aggódj kicsim, majd biztosan visszahozza...

 Időközben a ropogósra sült lángos is szép lassan megadta magát, nyúlós nyálkamasszává alakulva szívta magában az asztalon keletkezett tócsa vizét, legalább magyarázkodás nélkül kidobhattam, hogy miért nem kell megennem mindenki maradékát. A WC-be menekülve jó szolgálatot tett a falra erősített elektromos kézszárító, azonban egyszerre csak kevesen fértünk alá.

Időközben a Balaton a lábunk elé kijött. Egyre többet emlegettük , tök jó, hogy a kocsiban ott van a kabát... Mellettünk egy négy tagú család egy pokrócba alatt kuporogva igazán gazdagnak érezte magát.



Beláttuk az óránkat percenként nézegetni :

 - Mikor áll végre el...? felesleges.

Az esélyeinket kezdtük latolgatni, mert a vihar tánca egyre csak vadult, szerettünk volna 5 perc pihenőt, a remény és a mosoly egyre jobban elfáradt. 
Arra jutottunk, ha kevésbé villámlik megkeressük az autót. Kb. 1 km, tehát max. 10 perc séta, ha sietünk 5 perc, elázni már nem fogunk, mert úgy is vizesek vagyunk, legalább nem fázunk annyira ha futunk.
Csak az első lépés volt nehéz. Számoltunk: …egy … két.. három! futás,  egyik eresztől a másikig sakkoztunk melyik bódé teteje véd, merre kerüljük a bokrokat, egyéb akadályokat. Eleinte még néztük, hova lépjünk, aztán már megadtuk magunkat a sorsnak, nevetve üdvözöltük a  pár kései versenyzőt akik a szurkolóktól elfeledve, a körülmények ellenére futottak a cél felé a széttologatott kordonok között.
- Szegények...  szánták meg őket a gyerekek
- Valójában most jó futni - nyugtattam őket -  nem tűzi a fejüket a nap.

 
A bódék védelméből kiérve egy újabb meglepetés fogadott, mi lehet az alján? mit volt mit tenni "tök jó langyos ez a víz" felkiáltással, már nem voltak igényeink,  hagytuk szétázni a cipőt. A kocsit elérve azonnal indultunk, pedig mondtam Péternek, hogy várjon amíg elfényképezem a kocsit, amit teljesen ránk állt és elzárta a kiutat, de ő nem ért rá, mert éppen a csúszós füvön BMW-k között lavírozott.


Innentől már nem számított mi van kint a lényeg, hogy bent párás ködben felvettük a megérdemelt száraz kabátokat.

- Honnan jön ennyi víz? - kérdezték a gyerekek
- ... mindenhonnan, talán az árkokat nem ártott volna rendesebben karban tartani.
Vélekedtünk Peterrel.

Valóban jó lett volna, mert  utólag hivatalosan is megírták:

"Egy óra alatt egy hónapnyi eső zúdult Zalára..."






Ennyi víz után már csak egy forróvízzel teli kádra vágytunk, a sárfolyam közepén azon tanakodtunk kié lesz először a fürdőszoba?



It's not too late


"Don't miss the chance to tell...!"




For Annie"

No one ever noticed Annie weeping
People all around, but she was all alone
Mama's got her meetings, Daddy's got his job
and no one's got the time so Annie's on her own

No one ever knew her desperation
People couldn't hear her cry out silently
Locked inside the bathroom she grabs a jar of pills
The medicine that cures becomes the poison that kills

[Chorus]
And it's too late for Annie, she's gone away for good
There's so much we could tell her and now we wish we could
But it's too late, it's too late for Annie

Sadness fills the hearts of Annie's family
Daddy tries to comfort Mama uselessly
They hoped she knew they loved her, but they really didn't know
They just want to know why did their baby go

[2nd Chorus]
And it's too late for Annie, she's gone away for good
There's so much we could tell her and now we wish we could
We would tell her Jesus loves her, tell her Jesus cares
Tell her He can free her and her burdens bear
But it's too late, it's too late for Annie

If only we had known her situation,
We'd have tried to stop this useless tragedy
Annie's lost forever, never to be found
But there are lots of others like her all around

[3rd Chorus]
And it's not too late for Annie, she could be next to you
Don't miss the chance to tell her before her life is through
We gotta tell her Jesus loves her, tell her Jesus cares
Tell her He can free her and her burdens bear
Tell her Jesus loves her, tell her Jesus cares
Tell her He can free her and her burdens bear
You've got to tell her Jesus loves her, tell her Jesus cares
Tell her He can free her and her burdens bear
It's not too late

2016. május 22., vasárnap




.... van remény :-)






Vitatom Pajor Tomi állítását, bár szépen hangzik, hogy "fentről néz"... Bár lehet, hogy úgy tűnik, de tudom, hogy ha a körülmények ellene szólnak is,  Ő velem VAN. Ez a NEVE.

Immanu-EL

Máté ev. 1:23

Ez a dal ellent mond önmagának, ezért is szeretem :-)




2016. május 13., péntek

Kócos hétvégi reggelek

Amíg a család többi tagja felébred elkészülhet a virágos asztali dekoráció.



A munkaasztalon várakozik az inka liliom és rózsa kompozíció, hogy elfoglalja méltó helyét az Ünnepi Asztalon

Most Pünkösd Ünnepén a pünkösdi rózsa, később a  margaréták egy kis zölddel lazítva jöhetnek. 


Hozzávalók: 

Ahogy Erdélyben mondják: "szkocs".

Egy régi sütőforma.
Ezt a technikát már régóta alkalmazzuk,  mint látható nagyon egyszerű,  Bius akkor még 6 éves volt, amikor megtanítottam neki. 


Először az ÜRES  - mert a munkafolyamat esetén a billegés nem kizárt - edény tetejére egy hálót készítünk.



Ezután jöhet a 


vízzel való feltöltés. 


Gyerekről lévén szó: OLLÓ, de egy kis kés jobban megfelel. A virágokat felvágás után a lyukakba rendezve is megtartják a formájukat. Utána a víz pótlása a fent említett kis lyukon történik.




... irány a fürdőszoba!

Ki főz kávét apának?

Jó hétvégét!

2016. május 12., csütörtök


Közelgő pünkösdi ünnep okán újra feltettem magamnak a kérdést, mit jelent számomra az, hogy egy pünkösdi gyülekezethez tartozó családba születtem, pünkösdi felmenőkkel büszkélkedhetek? Ha Egy a Lélek, Aki szült minket, egy a Fej, mi pedig egyenként különböző, de egymást kiegészítő tagok, testvéreket vagyunk, ha egy Hit és a Megvallás, közös a cél, miért van annyi szétszabdalt felekezet? Vagy mégsem az? Sosem fogom megfejteni. Nem látom át, minek filozofálgassak feleslegesen? Ezért Simonfalvi Lajos testvérem gondolatai alapján írtam meg ezt a bejegyzésemet. Utólagos engedelmével, az ő tollával ékeskedem.  

Pál tanácsa: 


(Simonfalvi Lajos fordítása)

 Nem elég egyszer Lélek keresztség átélése, hogy én is bent legyek a karizmatikus klubban. Nem. A Krisztus uralma alatt élő embernek ugyanazt kellene tenni, ha nem akar elbukni a krízishelyzetekben. A Lélek érkezésével folyamatosan 

„.. árad a szívünkbe az Istentől származó szerelem” (Rm 5:5b).

Károli a szerelem szót az agapé = viszonzástól független szeretet . Gyökössy  Endre úgy fogalmaz: az annak ellenére szeretet.

 Ha ez a „szerelem” (agapé) uralja életünket, akkor a házastársi (emberi, baráti, rokoni, testvéri) kapcsolatainkban soha nem állhat be rövid zár, ha nem is vagyunk mindig a csúcson, annyi szerelem (agapé) még akkor is marad bennünk, hogy Isten szemszögéből nézzük az ellenünk vétkezőt.

Hiszen Isten „...már akkor szerelemes volt belénk, amikor még a bűn rabjai voltunk, és ezt a szerelmét azzal bizonyította, hogy Krisztus már akkor életét adta értünk, amikor még az ellenségei voltunk.” (Rm 5:8)

Szó szerint idézet:
"Azóta a nyelvromlás következtében a szerelem szót az állatokkal közösülőkre, a leszbikusokra, a homoszexuálisokra, molesztálókra és pedofilokra is használják, ezzel mintegy felmentve őket az Isten haragja alól (Rm 1).

Az élővilágban teljesen egyedülálló lenne az emberi szexualitás, ha ez az agapé szeretet vezérelné és adna neki tartalmat és erőt.
A trend azonban sajnálatos módon az, hogy a keresztények „szerelmi” élete is a világiak szintje felé konvergál, és ha nem is süllyednek a szexipar szintjére, de az agapét megpróbálják a barátsággal (filia), családi, vagy rokoni szeretettel (sztorgé), vagy testvéri, párttársi, klubtagi szeretettel (filadelfia) helyettesíteni, ahelyett, hogy ezeket a kapcsolataikat is uralná az agapé típusú szerelem.
Mert különben
-      a filia (szeretlek mert jól el tudunk beszélgetni, hiszen sok közös témánk van), 
 - a  asztorgé (szeretlek, mert rokonok vagyunk, vagy a néped az én népem) és
-      a filadelfia (szeretlek, mert közös a hitünk, pártállásunk vagy filozófiai felfogásunk)
Egy szempillantás alatt átfordulhat rideg távolságtartásba, vagy akár ellenségeskedésbe is. Ugyanis mindhárom közös vonása, hogy „addig szeretlek, amíg teljesíted az elvárásaimat, ha csalódok benned, vége mindennek!”

Apostoli vagy egyéb missziói teamek tagjainak – a Krisztushoz kapcsolódó jegyességük mellett – a jegyességhez hasonló szövetségi elkötelezettséggel kellene kötődnie egymáshoz, mert különben nem lesz átütő ereje a szolgálatuknak.

 (Pl.: Pál, Priszcilla, Aqiulla; Pál, Fébé; Pál, Lidia; Pál, Júnia, Andronikosz; Pál, Timóteusz, Titusz...)

Erre az egyik legjobb példa John Wesley szűk munkatársi köre, akik heti rendszerességgel megvallották bűneiket egymásnak és vigyáztak egymásra. Nem csoda, hogy Angliát elkerülte a francia forradalom hatása, és néhány évtized alatt átformálódott az egész ország erkölcsi állapota.”
idézet lezárva

Májust nem csak a friss eper, a bódító illatok, a csivitelő fecskék, gólya fiak miatt szeretem. Hanem mert ennek a hónapnak két ünnepe van egyik az "Anyák Napja" másik pedig Pünkösd. Mi a közös bennük? Szerintem össze illenek. Mert van egy újkor hajnalán Lélek által született család, van olyan, hogy „anya gyülekezet.”



2016. május 10., kedd







BrokenChord

(1 Korintus 13) 

Kezdő főiskolás koromban csodálkoztam az egyik végző lelkész  növendéken, aki azt mondta, hogy ő a négy év legnagyobb dolgának azt tartja, hogy megmaradta a hite.




Ez a dal közös emlék a koleszből, együtt sírtunk és nevettünk az életdolgai felett pár négyzet méteren. Egyszer véletlenül majdnem felgyújtottuk az egész épületet. Az én egyik  hülye ötletem volt csak. Tüzet raktam az asztalon, bűvölten néztük, és etettük a lángokat. Aztán valaki berohant, hogy kívülről látni a tüzet! Pár vödör víz és maradt egy tudatlan nevelőtanár, kopár kolesz szoba, lelketlen rendszabályok, holt betűk, elméletek, kíméletlen zh-k és uv-k sorozata.


Sajnos a kotta a sok sok költözés alatt valahol elmaradt. Elindultam tehát, hogy megkeressem az akkordokat. Minden amit elveszítettem abban segít, hogy ráébredjek én is újra és újra, van ami örök, ha minden elfogyott, mert valós Forrásra lelt, kitart. 


Esténként ezt a dalt éneklem még ma is a lányaimmal, ha valami nem kerek. Esténként olykor gyertyát gyújtok az asztalon hogy, ne csak nézzük, de lássunk is valamit.

...a három között azt ami a legfontosabb.


2016. április 15., péntek




Időutazás



A Bibliában 21 szer szerepel az „anya” szó.   Az anyai hivatásról  rengeteg írás született. Nekem egy régi emlék adta az  ihletet.

Legelőször szeretném bemutatni őt.  Mennyire  volt csinos nő? Nem használt dekor kozmetikumokat, fodrászra nyugdíjából nem jutott.   Fejkendőt hordott, reggelente kontyba fonta alá hosszú, ősz  haját. Barna egyszerű, zárt ruhákat viselt. 

Valóban mitől volt vonzó a társasága, hol szerezte műveltségét, ha minden vendégével, megértette a szót?   Legyen az fáradt lelkész vagy egyetemi hallgató. Ha tanácsra volt szükségem,  tudtam hova mehetek,  látszólag feleslegesen, mert  általában bölcsen hallgatott, de az ajtaja mindig nyitva volt.  Később egyik felnőtt gyerekétől tudtam meg, hogy nem tanulhatott, a paraszti származása miatt cselédként dolgozott. Valójában szülésznő szeretett volna lenni, bár később a kórházban kapott munkát, de mint takarító.

Mennyire volt szorgos? Ahogy én ismertem már nem bírt sok dologgal el, régen is fáradékony lehetett, amíg babát várt fiatalon, úgy mesélték, a többi szorgos paraszt asszonytól eltérően ő egy fa árnyékában pihent, míg az  „ura” helyette dupla sort kapált. 

Egyszer felsöpörtem konyhája kövét  sután, ügyetlenül, megköszönte és más dolga után ment. Később én is észrevettem a morzsákat a három lábú fekete spárhelt alatt , szépen lapátra tettem azokat is, ő talán ebédet készített. Főzött „becsinált” levest, fehér kenyérre  zsír vagy szilva lekvár került, ha sok volt a maradék, krumplis pogácsát sütött, ami természetesen pillanatok alatt elfogyott. Megkérdeztem a titkos receptet:

 - Ami maradékot a hűtőben találsz…

Milyen anya volt? Nem tudom. Gyerekei felnőttek már mire megismertem . Háza nyaranként napközivé alakult, kertjét ellepte a zajos gyereksereg, ha valaki sírt elővette a krémet, a nehéz fiókja mélyéről a férje zsebkendőiből csinált hideg, ecetes borogatást.  

-          Milyen volt a háború? – kérdeztem egyszer tőle egyszer

Akkor ő a tiszta szobába vezetett,  mellém ült sezlony – ra, a huzata virágosan hidegen hűsítette a bőrömet. Velünk szemközt régi, nehéz szekrények álltak saroktól sarokig komor, fényesre törölt sorfalat, tetejükön megannyi edény növesztette kócos, zöld haját, egyszer majd csak valaki megfésüli…  azon gondolkodtam közben, hogy vajon ez az öreg bútor nem szégyelli tartani azokat? Aztán a szőnyeg mintáit memorizáltam türelmetlenül, kíváncsian várva az izgalmas beszámolót.  Nem néztünk egymásra, csak egy irányba, hallottam ahogy szívünk egy ütemre ver.

Megtudtam, hogy, a háború kellős közepébe találta magát fiatalon, a kertjükön át húzódott a frontvonal. Egy magányos napon találkozott egy ellenséges katona és egy fiatal lány. Talán egyszerre pillantották meg egymást az elhagyatott ház romos falai között.  A történet szerint a katona rendes férfi volt, mert nem élt vissza helyzetével. Bár a lányra szegezte a megtöltött puskája csövét, megkímélte az életét, csak gerendába lőtt.

-          -  Akkor én  a félelemtől elájultam. Mikor magamhoz tértem egyedül voltam. 

A filmnek már az elején vége szakad. Nem értettem … mi van a többi nappal, mi történt ezután? Csak ültem kukán, hiába akartam volna hallani a többi részletet. Szerettem volna kérdezni még, de ő magamra hagyott.  

Később, már egyedül élt sokáig özvegyen, mégis gyakran főzött teát, valaki  váratlan vendég megitta,  mire ő odáig jutott volna, hogy igyon, így ha szomjas lett újat csinált. Idővel aztán szépen becsukogatta az üres szobákat. Az  ólakból kikoptak az állatok, a műhelyt és az istállót nem lakta más csak a pók,  takarmány darálót és a többi gépet belepte a por, a kopott kerítésre önmagát vetett satnya hajnalka nőtt, a szüretek is elmaradtak, a fűben hevert a túlérett gyümölcs. A lámpa fénye már csak a konyhában világított, aztán már ott sem, mert kórházban feküdt. Végül elvitte a titkát, sosem tudtam meg, neki hány nap volt a háború.

 Kevés vagyonából sok gyerekére   olyan örökséget hagyott, amiből másoknak is bőven jutott. Rám is hagyott valamit még életében, bár nem kézzel fogható.
 Egy unalmas napon adta át nekem,  némán, mert  nem volt szabad beszélni , amikor csak úgy felkerestem őt. Hallgatta a Szabad Európa rádiót. Megértettem később, hogy minden nap volt  „Montecarló Monaco” a műsoron, olyankor ő mindig hűségesen letette a munkát, csendben az asztalhoz ült. Ehhez szabta a  napi rutint, neki ez volt a kávé szünete. Figyelmesen végig hallgatta, ahogy valaki elsistergi az igei gondolatokat, személyes átéléseit, a recsegve doboz hangú imádságot, énekeket.  A műsor végén szépen kikapcsolta a csoki barna rádiót.

Akkor történt a csoda, térdeire ereszkedett, összekulcsolt kezekkel és becsukta a szemét. Nem volt extra lámpája, de a konyhája csillogott, mintha a Nap az ő házából kelne fel, hogy beragyogja a hideg kerteket.   A fény szemmel nem volt látható, a szavai világítottak bennem melegen. Mint kicsi gyertyát gyújtana, de a fényre egyre nőtt. Már nem is tudtam, hogy hol vagyunk, már nem konyha volt, hanem Szentély, de nem egy épület, hanem egy  jelenlét, úgy éreztem minket Valaki ölel a, mi ott hárman vagyunk. Nem emlékszem a szavakra, bár ketten voltunk, de más valakihez beszélt,  Jézus-nak szólította az illetőt,  mint ha  egy családtagja ülne ott, aminek én is részese vagyok.  Úgy tűnt, hogy a társaságában felfrissülök, megpihenek. Nem értettem ezt. A béke szigete lehet ilyen, amiről sokan álmodnak nyitott szemmel a véres  porban fekve valahol.






Virágkötőként is tudom, hogy amikor minden szó kevés, egy szál virág annyi mint ezer. 

Végül megkérdeztem a Bibliát, mitől „istenfélő” egy anya? Ott vannak a sztorik: … Hágár…Sára... Ráháb… Anna  stb. Mind csupa rejtély, pl. ott van Mózes anyja, hogy volt szíve magára hagyni nádasban az éhező, kiszolgáltatott csecsemőt, hogy volt bátorsága szülni, olyan körülmények között? A teremtés könyvének első történetéhez jutottam több hét gondolkodás után. Az írás azt mondja, hogy Isten megpihent a hetedik napon. Mivel az ember Hozzá hasonló, nem háztartási robot, de nem fogja fel, ezért kapta parancsba: Pihenj!

A Sabbat szó „ pihenést” jelent, nem sokkal naplemente előtt kezdődik, és a következő naplementéig tart, a dolgos hétköznapok ünnepe.  Színtere az otthon, ahol a családanyának fontos szerepe van. Péntek este gyertyát gyújtani és elmondani egy áldást, amit lány korában megtanult.    Azután - még az étkezés megkezdése előtt - a családfő  kezébe vesz egy borral teli serleget megáldja az adott napot, a feleségét és a gyermekeit. Mindenki iszik a serlegből.  A bor, az öröm szimbóluma, együtt a család. Ez a pihenés, az imádság és a tanulás ideje. Az otthon ott van, ahol az ember megpihen. A család, gyereknevelés számomra csak házastárssal együtt értelmezhető.

Bár  az „áldás”, mint minden,  ami nem kézzel fogható, materialista világom számára nehezen értelmezhető.  Nem őriz meg a viharoktól,  meg kell tanulni kormányozni a hajót, ha nem is rögtön, de végül elérjük a kikötőt. Talán olyan, mint a jó szél, a célhoz segít.

Ezer oldalt tudnék írni, 21 szer és anyák napján mindig eszembe jutnak természetesen az apák. Az édesapa, is szép téma, de most ne menjünk bele. Egy áldással zárom soraimat.

Mózes 1 könyve 49: 22kk:

„Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon. Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók. De fölhúzva marad íja, megfeszülve karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától. Atyád Istenétől, aki segítsen, a Mindenhatótól, aki áldjon meg az ég áldásaival, az emlők és az anyaméh áldásaival.”






Virágok máshogyan





A kekszpecsételés nem mai tudomány,  hagyománya van. Mivel a világháló tele van vele, ezért csak annyit kell bírni : PECSÉTELHETŐ KEKSZ , érdemes körülnézi más nyelvjárásban is, az értelme ez legyen és már lehet is gyűjteni az ötleteket:





A sütéshez vajas vagy mézes tésztát kell készíteni. Mi most a vajas az az linzer tésztát próbáltuk ki, mert roppant egyszerű: 1 rész porcukor, 2 rész vaj, három rész liszt.
Ha teszünk bele + száraz anyagot mint, kakaópor, darált diófélék, akkor annyival kevesebb a száraz anyag.


Mi ezt a receptet használtuk:




Ahogy készült:



I
Ibolya helyett árvácskát is használhatunk, abból is ezer recept van fent, lehet válogatni, én INNEN töltöttem le





Süti mellé kell valami az asztalra. Pár szál virág és pár marék dekor kavics, kis gyertya és egy boros palack.





... BOR KIÖNTŐK más szerepben is megállják a helyüket!




Ennyit borász tudományomról, ebben a témában még nem végeztem mélyebb kutatásokat. 


Tervezésnél vegyük figyelembe, azt az lehetőséget, miszerint:





Jó alkotást, május első vasárnapjáig még van idő, minden elkészülhet saját kezűleg! Ha valami nem megy, aki szól, annak segítek!