A világon a hitvalló keresztények péntek este összejönnek, hogy együtt imádkozzanak és Krisztus szenvedéseire emlékezve erőt merítsenek engedelmeskedve parancsának:
A mi vallásos gondolataink miért kerülik, tagadják a halált? Mit kap a mi kultúránktól egy gyászoló, ha nem találja meg a vigaszt? Elvárásokat: „… szedje már össze magát, nem járhat örökké feketében". Megállapításokat: „ tönkre teszi magát… az élet megy tovább…lépjen túl... neurotizált... depressziós. ” stb bélyegeket.
A szokásunk szerint felvirágozzuk szeretteink emlékét, sokan vannak akik a temetőben töltik az ünnepeket, ha nem testben, de lélekben biztosan. A zsidó temetők kihalt, néma kő sivatagnak tűnhetnek európai szemükben. Ők vajon hogyan tisztelik őseiket?
A zsidó gondolkodásban a gyász mai napig jelen van, nem a kizárólag a szomorkodásban, hanem az emlékezésben és a hálában is. Meg kell értenünk, hogy a halál a zsidó kultúrában az örök lezárást jelenti. Vége. Nincs. Ennyire egyszerű. Örök a pótolhatatlan veszteség. Kell a helyére valami más.
A temetéssel nem zárul le, emlékezéssel folytatódik a gyász. Amíg megszületik a remény, a gyászoló nincs egyedül, ma úgy mondhatnánk „közös sztorizgatásban”... nevetve, énekelve: körbe veszi a közösség/család. Nincs böjt, a rokonok ilyenkor az ételről is gondoskodnak. (Lázár már három napja el volt temetve és a rokonok még is ott voltak Jn 11:19) . A legközelebbi rokonnak kötelessége meglátogatni a gyászolót.
Milyen segítséget kapunk az Igéből? Mennyit kell még imádkozni, adakozni, böjtölni, szolgálni? Miért nézzünk a keresztre? Hogy keseregjünk, ha végig nézve életünkön nem látjuk a fényes sikereket, csak a veszteségeket? Ott vannak a bukásaink, kudarcaink és el nem ért vágyva vágyott céljaink, elvesztett szeretteink... Talán más kultúrákhoz hasonlóan mi is korbácsoljuk magunkat? Nem. Inkább csendesedjünk le és adjunk teret a Mennyei Vígasztalónak! Ézsaiás 61.
A gyászban vígaszt nyújthat a közös emlékezés. Ha van kit felvidítani miért maradnál ezen az estén a gondjaiddal egymagad? Mt 18:20
Emlékezzünk, nyissuk ki a Mennyei Képes Könyvet, amit Isten a gyermekeinek készített! Látunk benne egy rabszolga népet : aki a nyomorúság között még is „peszahot” ünnepel.
Mit jelent nekünk keresztényeknek a „peszah”? Mitől öröm ünnep ez a „pészah” hosszú évszázadok óta?
Ez az új kezdet, a hálaadás ünnepének héber neve. Az jelenti: Elkerülés. A Halál Angyala elkerülte a vérrel megkent házakat. Szabadulás, de nem saját erőből. Isten kezének ereje törte meg a fogság nyomorát.
Vedd öledbe a gyermeked; ha kinőtt belőle talán megengedi, hogy átöleld. Este van már és minden csendes, egy gyertya fénye elég, hogy lássuk egymás tekintetét. Meséljünk a gyerekünknek:
- Egy kis ártatlan bárányt öltek meg vacsorára ezen a napon, a keserű füvekkel kenték fel az ajtófélfákra a vért.
A gyermek kérdez: - Miért kellett a kis bárány vérét az ajtófélfára kenni?
Meséld el neki, hogy ez volt a jel, ez a vér volt a menedék. Mert ahol nem volt jelként a vér ott súlyos gyász nehezedett a családokra, a Halál Angyala elválasztott örökre egymástól szülőt és gyermeket.
Aztán egy vicces kép, emberek vonulnak ki az országból fejükön keletlen kenyér tésztával, amit a sivatagban a nap melege szárít: ez a macesz. Mert ennek a sötét éjszakának a végén egyik pillanatról a másikra a rabszolga nép felszabadult!
- Látod gyermekem az egyiptomi királyt? Nézd, mennyi katonája van, és mennyi embernek parancsol!
- Miért szomorú?
- Mert bement hozzá a Halál Angyala és megölte a kisfiát.
- Tőle nem félt az Angyal?
- Nem. Emberektől miért félne?
- Jaj, de buta ez az egyiptomi király, miért nem kente fel a vért a palotája kapuira! Ha majd jön a Halál Angyala, mi is kenünk vért?
Meséld el a gyermekednek, a dühöngő és keserű szívű fáraót, aki a vesztébe rohan amikor elindul katonáival, hogy tengerbe öljön férfit, nőt és gyereket.
Meséld el Isten hatalmas tűz oszlopát és a ketté választott tengert, amin keresztül az űzött nép megmenekült. Ezért a pászka ünnepe öröm, szabadság és győzelem!
Meséld el gyermekednek, hogy Isten nem büntet vétkeink miatt már. A peszah báránya egy kép, ami Isten Bárányára mutat. Jn 1: 29 A Megváltót jelenti, aki engedelmes, szelíd, tiszta és jámbor. Az Ő vére a kereszten kifolyt.
.
Feltámadás Ünnepe - Omnia Vincit Amor
Eljött az a pillanat, amikor felnéztem az égre, és nem láttam mást, mint szürke felhőket. Felnőttem én is, mint a többi kortársam és ettől nem éreztem sem fontosnak, sem értékesnek magam. Nem lehetőségeket láttam magam előtt, hanem megmászhatatlan elvárás hegyeket. Hogyan adjak bárkinek is új esélyt? Annyi mindenben hittem már, ami nem működött! Ráadásul van három gyerekem! Milyen jövőt mutatok nekik? Melyik az a „hit”, amire ők felépíthetik a jövőjüket, hogy sikeresek és boldogok legyenek? Elfáradtam, de kéne valami ami tovább visz. Hit. Tehát ez kopott el a hosszú évek során.
Vajon honnan kap az ember „igazi” hit-et? Mi az „igaz hit” paramétere? Lassan eljár felettem az idő, és nincs még negyven évem, hogy a sok „hit-elv” között igazságot tegyek. A „hit-ek” ráadásul sokan vannak és időnként össze vesznek, és könnyen lehetek valaki szemében én: kirekesztve = hitetlen.
Eltalált az Ige:„A hit a reménylett dolgok valósága. ...Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható a láthatatlanból állott elő.” Zsid. 11:3
Tehát láthatatlan valami, de valós és működik. Bár értelmes lényekként pusztítjuk saját élőhelyünket, de még mindig működik. Az univerzum titkát évezredek óta kutatja az ember, benne egyre több csodára, Isten alkotó keze nyomára lel! Tehát van egy valóság, ami a hitem nélkül is működik. Hogy lehet összefüggés az én valóságom és az Ő valósága között? Én véges és a körülményeim fogja, Ő végtelen és elérhetetlenül távoli, soha nem érem el. Mi az ami összeköthet?
Jézus?
Ha Jézus életét nézzük, mint vállalkozást: Katasztrófa, csőd és veszteség. Hogy lehet, hogy Isten a saját ártatlan Fiával azt teszi, amit : ... fogság… ítélet… kínos halál” . Ézs. 53.
Hogyan tovább?
Olvastam egy férfiről, aki saját fiát képes lett volna megölni hitbéli fanatizmusa miatt, de utolsó pillanatban rajta kapták. A gyermek szerencsésen megmenekült! Pont egy ilyen szülő a „hívők Atyja”? ( 1 M 22:1-18) Ez már milyen durva kép! Ki érti ezt?
Isten a hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt.” Rm. 5:8
Miért éri meg Istennek ezért a bűnös, hálátlan emberiségért halálra adni egyetlen Fiát? Ha elveszti nem lesz neki másik!
Honnan táplálkozott Jézus bizalmának kimeríthetetlen forrása, valamit tudnia kellet, hogy a reménytelen kínok között is ezt mondta:
- - Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek! Lk. 23: 33 kk
Jézus, lehet erkölcsi példa, nagy tanító, vallás alapító a sok közül. Még a halálát is könnyebben elfogadja bárki, mint azt:
Valóban Feltámadt!
Hogyan értettem meg Istent? Ha hitelt adunk a tanítványok szavának, és valóban feltámadt és él Krisztus, akkor valóban legyőzte a halált. Tehát amit Isten eltervezett a valóságban is működik!
Isten tervének egyetlen mozgató rugója, az emberek számára ismeretlen örök valósága: féltő szeretete. Rm 8: 3
Mindent feltett egy lapra. És veszített? Nem, hanem inkább mindent meg is nyert ugyan azon a napon, ugyan azon a helyen. Ugyan az a történet, de mennyire másképp hangzik: Fia megdicsőülve, él és virul, köszöni szépen jól van, kiállta a próbát, most éppen tejhatalommal felruházva uralkodik. Pét.1. 3:22.
Tegyük fel, hogy ha a feltámadás, úgy a többi ígérete is igaz. Meg akarja osztani velünk a valóságban a győzelmét, többet ad, mint a pálya szélén álló közönségnek jutó múló örömérzések! Miért hazudna?
Tegyük fel, hogy ha mind ez igaz, akkor most nem csupán fantáziálok, amikor az Ő Valóságáról gondolkodok, Ő több mint szépen hangzó üres, alkalmi frázisok, mert Ő egy élő Személy. Ha pedig él, és valóságos, akkor is ha nem látom Őt, a hitem akkor is lehet szilárd.
p.s. Jézus elragadtatása előtti napjaiból nem sok csodájáról olvasunk, ez érdekes… Bár talán érthető, hiszen főképp azzal foglalkozott, hogy megjelent különböző embereknek türelmesen ismételgetve :
- Higgyetek, valóban ÉLEK! Ján. 20
