Az „alkotó szeretet-beszéd” révén – mintegy ősi hívó szó - tárulkozik fel embertársunk alapvető vonása, személyének lényege, valós szüksége, belerejtve a lehetséges megoldás, mint a személyes gyógyulás módja is.
még is időnként érezzük azt, hogy "... fecseg a felszín és hallgat a mély..."(J.A.)
Aztán az elnémuló lelki segítségre szoruló „testi nyelven” , egy betegség tüneteivel fejezi ki problémáját. Manapság már egyre gyakrabban vállaljuk fel, hogy a háttérben belső természetű zavarról van szó. Azonban ha terápiára, azaz beszélgetésre kerül, sor a testi tüneteivel küszködő beteg gyakran feladja ezt a fajta, számára értelmetlennek tűnő „kezelést”, ösztönös folyamatok tudatba emelése, nyelvi megfogalmazására gyakran képtelen, így könnyen támad szakadék a segítséget kérő és a segítésre hívatott szakember között. Ezt a szakadékot kísérlik meg a különböző terápiás áramlatok áthidalni.
Némelyek a kommunikáció-kutatás legújabb eredményeire támaszkodnak, mások illetékességi körüket meghaladóan szinte minden bajra megoldást kínáló, alapvető lét- kérdéseket is megválaszoló majdhogynem minden problémát megoldó vallásokká dagadtak.
Keresztényként annál is sürgetőbb megtalálni a helyünket ebben a környezetben, mert manapság egyre többen, akik régebben lelkész/pap/rabbi segítségével is képesek lettek volna tovább lépni életük egy-egy krízisén, már inkább a pszichiátereket keresik fel, elutasítva a „vallásos segítséget” pedig problémájuk a „Mi az életem értelme?” kérdés körül bontakozik ki.
Az alkotás öröme, a maga titokzatos módján a művészeti kifejezés eszközével – kreatív alkotás - közelíti a segítséget kérőt, az inspirációra való kinyílás légkörét a párbeszédre való készség munkálásával, a bezárkózás helyett a kinyílás felé terelni, végső soron az élő, alkotó szeretet-beszédre felszabadítani.
A művészeti kifejezés nem helyettesíti a szavakat, hiszen a lélektani munkát beszélgető kapcsolat kialakításával indítjuk. A kifejezés és megjelenítés minden olyan eszköze, és eredménye: mint pl. „kreatív termékek”, rajzok, megnyilvánulások stb. is, belekerülve a terápiás folyamat egy meghatározott szakaszában nonverbális eszközökként, amit a szóbeli feldolgozás követ és zár le, lehetővé téve a tudatosítást és az élmények hasznosítását.
xxx
"alkotó - szeretet- beszéd": Ahogy a teremtés - történetben Isten alkot, megáld.(I.M1.) A beszélő ember ráhangolódva a szeretet inspirációjára, annak hatását továbbadva megosztja azt, ami már előtte létező volt, a pünkösdi csoda útján már az „egyszerű” halandó számára is alkalmat kínálva, magát a beszédet is művészeti- alkotó önkifejezés szintjére emelve. (Apcsel.2.)
Ami lehet látszólag romboló, azonban mindig a szeretet erőterében megnyilvánuló, veszélyre felhívó, végső soron megmenekülést szolgáló tett pl. Illés (1. Kir.17.) vagy akár Jézus (Mt. 23:13kk.) stb.
bizonyos megosztó mondatai.
Sosem ,akár a kegyesség látszatába, burkolt „ártó gyűlölet-beszéd”, pl. Bálám esetében láthatjuk, neki sem engedte meg Isten, hogy beszédével a kiválasztott népet károsítsa (IV.M.22-24) vagy a tanítványok vakbuzgósága (Mt18:15-16.), vagy a fent említett farizeusi megnyilvánulás stb.
... beszélj!
