Isten azonban

Időutazás

A Bibliában 21 szer szerepel az „anya” szó.   Az anyai hivatásról  rengeteg írás született. Nekem egy régi emlék adta az  ihletet.

Legelőször szeretném bemutatni őt.  Mennyire  volt csinos nő? Nem használt dekor kozmetikumokat, fodrászra nyugdíjából nem jutott.   Fejkendőt hordott, reggelente kontyba fonta alá hosszú, ősz  haját. Barna egyszerű, zárt ruhákat viselt. 

Valóban mitől volt vonzó a társasága, hol szerezte műveltségét, ha minden vendégével, megértette a szót?   Legyen az fáradt lelkész vagy egyetemi hallgató. Ha tanácsra volt szükségem,  tudtam hova mehetek,  látszólag feleslegesen, mert  általában bölcsen hallgatott, de az ajtaja mindig nyitva volt.  Később egyik felnőtt gyerekétől tudtam meg, hogy nem tanulhatott, a paraszti származása miatt cselédként dolgozott. Valójában szülésznő szeretett volna lenni, bár később a kórházban kapott munkát, de mint takarító.

Mennyire volt szorgos? Ahogy én ismertem már nem bírt sok dologgal el, régen is fáradékony lehetett, amíg babát várt fiatalon, úgy mesélték, a többi szorgos paraszt asszonytól eltérően ő egy fa árnyékában pihent, míg az  „ura” helyette dupla sort kapált. 

Egyszer felsöpörtem konyhája kövét  sután, ügyetlenül, megköszönte és más dolga után ment. Később én is észrevettem a morzsákat a három lábú fekete spárhelt alatt , szépen lapátra tettem azokat is, ő talán ebédet készített. Főzött „becsinált” levest, fehér kenyérre  zsír vagy szilva lekvár került, ha sok volt a maradék, krumplis pogácsát sütött, ami természetesen pillanatok alatt elfogyott. Megkérdeztem a titkos receptet:

 - Ami maradékot a hűtőben találsz…

Milyen anya volt? Nem tudom. Gyerekei felnőttek már mire megismertem . Háza nyaranként napközivé alakult, kertjét ellepte a zajos gyereksereg, ha valaki sírt elővette a krémet, a nehéz fiókja mélyéről a férje zsebkendőiből csinált hideg, ecetes borogatást.  

-          Milyen volt a háború? – kérdeztem egyszer tőle egyszer

Akkor ő a tiszta szobába vezetett,  mellém ült sezlony – ra, a huzata virágosan hidegen hűsítette a bőrömet. Velünk szemközt régi, nehéz szekrények álltak saroktól sarokig komor, fényesre törölt sorfalat, tetejükön megannyi edény növesztette kócos, zöld haját, egyszer majd csak valaki megfésüli…  azon gondolkodtam közben, hogy vajon ez az öreg bútor nem szégyelli tartani azokat? Aztán a szőnyeg mintáit memorizáltam türelmetlenül, kíváncsian várva az izgalmas beszámolót.  Nem néztünk egymásra, csak egy irányba, hallottam ahogy szívünk egy ütemre ver.

Megtudtam, hogy, a háború kellős közepébe találta magát fiatalon, a kertjükön át húzódott a frontvonal. Egy magányos napon találkozott egy ellenséges katona és egy fiatal lány. Talán egyszerre pillantották meg egymást az elhagyatott ház romos falai között.  A történet szerint a katona rendes férfi volt, mert nem élt vissza helyzetével. Bár a lányra szegezte a megtöltött puskája csövét, megkímélte az életét, csak gerendába lőtt.

-          -  Akkor én  a félelemtől elájultam. Mikor magamhoz tértem egyedül voltam. 

A filmnek már az elején vége szakad. Nem értettem … mi van a többi nappal, mi történt ezután? Csak ültem kukán, hiába akartam volna hallani a többi részletet. Szerettem volna kérdezni még, de ő magamra hagyott.  

Később, már egyedül élt sokáig özvegyen, mégis gyakran főzött teát, valaki  váratlan vendég megitta,  mire ő odáig jutott volna, hogy igyon, így ha szomjas lett újat csinált. Idővel aztán szépen becsukogatta az üres szobákat. Az  ólakból kikoptak az állatok, a műhelyt és az istállót nem lakta más csak a pók,  takarmány darálót és a többi gépet belepte a por, a kopott kerítésre önmagát vetett satnya hajnalka nőtt, a szüretek is elmaradtak, a fűben hevert a túlérett gyümölcs. A lámpa fénye már csak a konyhában világított, aztán már ott sem, mert kórházban feküdt. Végül elvitte a titkát, sosem tudtam meg, neki hány nap volt a háború.

 Kevés vagyonából sok gyerekére   olyan örökséget hagyott, amiből másoknak is bőven jutott. Rám is hagyott valamit még életében, bár nem kézzel fogható.

 Egy unalmas napon adta át nekem,  némán, mert  nem volt szabad beszélni , amikor csak úgy felkerestem őt. Hallgatta a Szabad Európa rádiót. Megértettem később, hogy minden nap volt  „Montecarló Monaco” a műsoron, olyankor ő mindig hűségesen letette a munkát, csendben az asztalhoz ült. Ehhez szabta a  napi rutint, neki ez volt a kávé szünete. Figyelmesen végig hallgatta, ahogy valaki elsistergi az igei gondolatokat, személyes átéléseit, a recsegve doboz hangú imádságot, énekeket.  A műsor végén szépen kikapcsolta a csoki barna rádiót.

Akkor történt a csoda, térdeire ereszkedett, összekulcsolt kezekkel és becsukta a szemét. Nem volt extra lámpája, de a konyhája csillogott, mintha a Nap az ő házából kelne fel, hogy beragyogja a hideg kerteket.   A fény szemmel nem volt látható, a szavai világítottak bennem melegen. Mint kicsi gyertyát gyújtana, de a fényre egyre nőtt. Már nem is tudtam, hogy hol vagyunk, már nem konyha volt, hanem Szentély, de nem egy épület, hanem egy  jelenlét, úgy éreztem minket Valaki ölel a, mi ott hárman vagyunk. Nem emlékszem a szavakra, bár ketten voltunk, de más valakihez beszélt,  Jézus-nak szólította az illetőt,  mint ha  egy családtagja ülne ott, aminek én is részese vagyok.  Úgy tűnt, hogy a társaságában felfrissülök, megpihenek. Nem értettem ezt. A béke szigete lehet ilyen, amiről sokan álmodnak nyitott szemmel a véres  porban fekve valahol.

Virágkötőként is tudom, hogy amikor minden szó kevés, egy szál virág annyi mint ezer. 

Végül megkérdeztem a Bibliát, mitől „istenfélő” egy anya? Ott vannak a sztorik: … Hágár…Sára... Ráháb… Anna  stb. Mind csupa rejtély, pl. ott van Mózes anyja, hogy volt szíve magára hagyni nádasban az éhező, kiszolgáltatott csecsemőt, hogy volt bátorsága szülni, olyan körülmények között? A teremtés könyvének első történetéhez jutottam több hét gondolkodás után. Az írás azt mondja, hogy Isten megpihent a hetedik napon. Mivel az ember Hozzá hasonló, nem háztartási robot, de nem fogja fel, ezért kapta parancsba: Pihenj!

A Sabbat szó „ pihenést” jelent, nem sokkal naplemente előtt kezdődik, és a következő naplementéig tart, a dolgos hétköznapok ünnepe.  Színtere az otthon, ahol a családanyának fontos szerepe van. Péntek este gyertyát gyújtani és elmondani egy áldást, amit lány korában megtanult.    Azután - még az étkezés megkezdése előtt - a családfő  kezébe vesz egy borral teli serleget megáldja az adott napot, a feleségét és a gyermekeit. Mindenki iszik a serlegből.  A bor, az öröm szimbóluma, együtt a család. Ez a pihenés, az imádság és a tanulás ideje. Az otthon ott van, ahol az ember megpihen. A család, gyereknevelés számomra csak házastárssal együtt értelmezhető.

Bár  az „áldás”, mint minden,  ami nem kézzel fogható, materialista világom számára nehezen értelmezhető.  Nem őriz meg a viharoktól,  meg kell tanulni kormányozni a hajót, ha nem is rögtön, de végül elérjük a kikötőt. Talán olyan, mint a jó szél, a célhoz segít.

Ezer oldalt tudnék írni, 21 szer és anyák napján mindig eszembe jutnak természetesen az apák. Az édesapa, is szép téma, de most ne menjünk bele. Egy áldással zárom soraimat.

Mózes 1 könyve 49: 22kk:

„Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon. Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók. De fölhúzva marad íja, megfeszülve karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától. Atyád Istenétől, aki segítsen, a Mindenhatótól, aki áldjon meg az ég áldásaival, az emlők és az anyaméh áldásaival.”

Virágok máshogyan

A kekszpecsételés nem mai tudomány,  hagyománya van. Mivel a világháló tele van vele, ezért csak annyit kell bírni : PECSÉTELHETŐ KEKSZ , érdemes körülnézi más nyelvjárásban is, az értelme ez legyen és már lehet is gyűjteni az ötleteket:

A sütéshez vajas vagy mézes tésztát kell készíteni. Mi most a vajas az az linzer tésztát próbáltuk ki, mert roppant egyszerű: 1 rész porcukor, 2 rész vaj, három rész liszt.

Ha teszünk bele + száraz anyagot mint, kakaópor, darált diófélék, akkor annyival kevesebb a száraz anyag.

Mi ezt a receptet használtuk:

Ahogy készült:

I

Ibolya helyett árvácskát is használhatunk, abból is ezer recept van fent, lehet válogatni, én INNEN töltöttem le

Süti mellé kell valami az asztalra. Pár szál virág és pár marék dekor kavics, kis gyertya és egy boros palack.

... BOR KIÖNTŐK más szerepben is megállják a helyüket!

Ennyit borász tudományomról, ebben a témában még nem végeztem mélyebb kutatásokat. 


Tervezésnél vegyük figyelembe, azt az lehetőséget, miszerint:

Jó alkotást, május első vasárnapjáig még van idő, minden elkészülhet saját kezűleg! Ha valami nem megy, aki szól, annak segítek!