Közelgő pünkösdi ünnep okán újra feltettem magamnak a kérdést, mit jelent számomra az, hogy egy pünkösdi gyülekezethez tartozó családba születtem, pünkösdi felmenőkkel büszkélkedhetek? Ha Egy a Lélek, Aki szült minket, egy a Fej, mi pedig egyenként különböző, de egymást kiegészítő tagok, testvéreket vagyunk, ha egy Hit és a Megvallás, közös a cél, miért van annyi szétszabdalt felekezet? Vagy mégsem az? Sosem fogom megfejteni. Nem látom át, minek filozofálgassak feleslegesen? Ezért Simonfalvi Lajos testvérem gondolatai alapján írtam meg ezt a bejegyzésemet. Utólagos engedelmével, az ő tollával ékeskedem.
Pál tanácsa:
(Simonfalvi Lajos fordítása)
Nem elég egyszer Lélek keresztség átélése, hogy én
is bent legyek a karizmatikus klubban. Nem. A Krisztus uralma alatt élő
embernek ugyanazt kellene tenni, ha nem akar elbukni a krízishelyzetekben. A
Lélek érkezésével folyamatosan
„.. árad a szívünkbe az Istentől származó
szerelem” (Rm 5:5b).
Károli a szerelem szót az agapé = viszonzástól
független szeretet . Gyökössy Endre úgy
fogalmaz: az annak ellenére szeretet.
Ha ez a
„szerelem” (agapé) uralja életünket, akkor a házastársi (emberi, baráti,
rokoni, testvéri) kapcsolatainkban soha nem állhat be rövid zár, ha nem is
vagyunk mindig a csúcson, annyi szerelem (agapé) még akkor is marad bennünk,
hogy Isten szemszögéből nézzük az ellenünk vétkezőt.
Hiszen Isten „...már akkor szerelemes volt belénk,
amikor még a bűn rabjai voltunk, és ezt a szerelmét azzal bizonyította, hogy
Krisztus már akkor életét adta értünk, amikor még az ellenségei voltunk.” (Rm
5:8)
Szó szerint idézet:
"Azóta a nyelvromlás következtében a szerelem
szót az állatokkal közösülőkre, a leszbikusokra, a homoszexuálisokra,
molesztálókra és pedofilokra is használják, ezzel mintegy felmentve őket az
Isten haragja alól (Rm 1).
Az élővilágban teljesen egyedülálló lenne az emberi
szexualitás, ha ez az agapé szeretet vezérelné és adna neki tartalmat és erőt.
A trend azonban sajnálatos módon az, hogy a
keresztények „szerelmi” élete is a világiak szintje felé konvergál, és ha nem
is süllyednek a szexipar szintjére, de az agapét megpróbálják a barátsággal
(filia), családi, vagy rokoni szeretettel (sztorgé), vagy testvéri, párttársi,
klubtagi szeretettel (filadelfia) helyettesíteni, ahelyett, hogy ezeket a
kapcsolataikat is uralná az agapé típusú szerelem.
Mert különben
-
a filia
(szeretlek mert jól el tudunk beszélgetni, hiszen sok közös témánk van),
- a asztorgé (szeretlek, mert rokonok
vagyunk, vagy a néped az én népem) és
-
a filadelfia
(szeretlek, mert közös a hitünk, pártállásunk vagy filozófiai felfogásunk)
Egy szempillantás
alatt átfordulhat rideg távolságtartásba, vagy akár ellenségeskedésbe is.
Ugyanis mindhárom közös vonása, hogy „addig szeretlek, amíg teljesíted az
elvárásaimat, ha csalódok benned, vége mindennek!”
Apostoli vagy egyéb missziói teamek tagjainak – a
Krisztushoz kapcsolódó jegyességük mellett – a jegyességhez hasonló szövetségi
elkötelezettséggel kellene kötődnie egymáshoz, mert különben nem lesz átütő
ereje a szolgálatuknak.
(Pl.: Pál,
Priszcilla, Aqiulla; Pál, Fébé; Pál, Lidia; Pál, Júnia, Andronikosz; Pál,
Timóteusz, Titusz...)
Erre az egyik legjobb példa John Wesley szűk
munkatársi köre, akik heti rendszerességgel megvallották bűneiket egymásnak és
vigyáztak egymásra. Nem csoda, hogy Angliát elkerülte a francia forradalom
hatása, és néhány évtized alatt átformálódott az egész ország erkölcsi
állapota.”
idézet lezárva
Májust
nem csak a friss eper, a bódító illatok, a csivitelő fecskék, gólya fiak miatt
szeretem. Hanem mert ennek a hónapnak két ünnepe van egyik az "Anyák
Napja" másik pedig Pünkösd. Mi a közös bennük? Szerintem össze illenek.
Mert van egy újkor hajnalán Lélek által született család, van olyan, hogy „anya
gyülekezet.”